Kapcsolat

Tel: +36-1/233-5977

Mobil: +36-20-9450160,

English:+36-70-3323676

E-mail: obekk@t-online.hu

Székhely: 2100 Gödöllő, Tessedik S. u. 4.

Adószám: 14477908-2-13

Célkitűzéseink:

 ORSZÁGOS BIOENERGETIKAI KOMPETENCIA KÖZPONT

         2100 GÖDÖLLŐ, Tessedik s. u.4.sz.

 

 JAVASLATOK

 

MAGYARORSZÁG 2030-IG SZÓLÓ HOSSZÚTÁVÚ ENERGIA STRATÉGIÁJÁNAK KIALAKÍTÁSÁHOZ

(A kiadott kérdőív és útmutató szerint rendszerezve)

 

Dr Viszlai Béla elnök

 

 2010. október

 

 

 1.      PRIMER ENERGIA

 

1.1           ELLÁTÁSBÍZTONSÁG

  • Hogyan növeljük a primer energiaellátásban a megújuló energiák arányát?

Magyarországi biomassza potenciál;

         Magyarország ökológiai adottságai, viszonylagos termőföld bősége és a növénytermelés súlya az agrárágazatokban, a biomassza energetikai célú hasznosításának kínál lehetőséget. Az agrárium elsődleges feladata természetesen a lakosság biztonságos élelmiszerrel történő ellátása, ill. az exportpiaci lehetőségek kihasználása marad továbbra is, de ez viszonylag jól összeegyeztethető a képződött feleslegek ipari és energetikai célú hasznosításával, amely növelné az ágazat stabilitását és javítaná a jövedelem termelő képességét is. Az agrárium (mezőgazdaság és erdészet) elsődleges biomassza termelése 56-58 millió tonna évente, ennek több mint fele melléktermék, amely közvetlenül nem befolyásolja az élelmiszer célú felhasználást. Ez adja az energetikai célra hasznosítható biomassza potenciál nagyobbik részét. A szántföldön keletkezett elsődleges melléktermékeknek minimum 25%-ából elő állítható megújuló- megújítható energia, amely több mint 50 PJ/év energiamennyiséggel ér fel. Ez egyben azt jelenti, hogy az elsődleges melléktermékek háromnegyede továbbra is talajerő visszapótlását szolgálhatja. Számos kutatási eredmény igazolja, hogy ilyen mértékű szénkivonás nem okoz gondot a természeti folyamatokban.

 Magyarországon minden évben gabonafelesleg keletkezik, amely raktározási és értékesítési gondot okoz. Ezzel az átlagos felesleggel számolva, vagy kifejezett céltermeléssel az évente megtermelt gabonafélék (kisebb mértékben a kalászosok nagyobb mértékben a kukorica) 19-20%-ából bioetanol alapú bioüzemanyag állítható elő, amely azon túl, hogy fedezi a hazai bekeveréshez szükséges mennyiségeket, még figyelemre méltó mennyiségű bioetanol (E-85) kínálatot és export árú alapot is képezhet.

A hazai olajos mag termelés is jelentős. Ezen belül a repcét már ma is túlnyomórészt energetikai célra termesztik, belőle növényi olaj bázisú adalék- és biodízel üzemanyag állítható elő. A napraforgó elsődleges energetikai célú hasznosításának a jelentősége már lényegesen kisebb, annak az élelmezésben elfoglalt fontosabb helyénél fogva.

Összességében a hazai olajosmag termelés egyharmadából fedezhető hazai felhasználású dízel üzemanyagok biokomponens bekeverési igénye. Jobb termésű években  kisebb mennyiség exportra is kerülhet.

Az erdészeti dendromassza éves biológiai növekménye 8 millió tonna. Az éves átlagos bruttó fakitermelés 4,8 millió tonna, amelynek fele energetikai célra hasznosítható. A szakértők szerint az éves fanövekmény 70%-ig növelhető lenne a fakitermelés, amely évi 5,6 millió tonna/év kitermelt famennyiséget jelent. Ennek 50%-a energetikai célra hasznosítható, azaz 2,8 millió tonna erdőkből kikerülő energetikai célú fával lehet kalkulálni a jövőben. Jelenleg az energetikai célra felhasznált famennyiség több mint felét a lakosság hasznosítja tűzifaként, 45%-a az erőművekbe, 3-4%-a pedig közösségi fűtőművekben kerül felhasználásra.

A jövőben az arányokon célszerű változtatni. Egyrészt a lakosság tűzifa igénye biztosan növekedni fog a gázfűtésű rendszerek egy részének fatüzelésre történő átállításával, másrészt a faaprítékot, brikettet és pelletet hasznosító közösségi fűtőművek száma is bővül.

Az energetikai célú erdőtelepítések növelése is napirenden van, amellyel hosszabb távon tovább növelhető a hazai fabázisú környezetbarát hőenergia előállítás.

Jelentős potenciált jelenthetne már középtávon is a fás szárú energiaültetvények telepítésének felgyorsítása, amelyhez megfelelő technológiák és biológiai alapok (szaporító anyagok) is rendelkezésre állnak.

Megfelelő támogatási feltételek mellett a jelenlegi mintegy 1200 ha-os terület rövididő alatt megtöbbszörözhető lenne és közép távon akár 100-200 ezer ha közötti energiaültetvény szolgáltathat fa alapú megújuló energia hordozót. Ezzel a jelenleg felhasznált 24-25 ezer tonna/év faapríték mennyisége 3 millió tonna fölé növelhető, amely évi 30 PJ energiát képes adni döntően a decentralizált közösségi fűtőműveken, közintézményi hasznosításon keresztül.

Kedvező esetben a szántóföldről és tájápolásból 110-120 PJ, a céltermesztéses energiaültetvényekből 30-40 PJ és az erdőkből kikerülő energiafából 45-46 PJ megújítható energia nyerhető évente. Mindez az éves országos energia felhasználásnak 17-18%-át lenne képes fedezni úgy, hogy a food és nonfood termelés egyensúlya nem sérülne ill. az ökológiai lábnyom nem növekszik.

Ennek megvalósításához a legfőbb feladat az erdőtelepítések-, a fásszárú energiaültetvények telepítésének felgyorsítása, a fás és lágyszárú biomassza feldolgozás és felhasználás logisztikájának (logisztikai központok, feldolgozó kiszerelő üzemek, hálózati rendszerek) kiépítése, a tüzeléstechnikai rendszerek arányos fejlesztése lenne, amely jelentős vidéki munkahelyek létesítésével is járna. A   decentralizált mezőgazdasági céltermék- és melléktermék hasznosító rendszerek, mint a biogáz, mint pedig a bioetanol gyártó kapacitások bővítése, a nemzetgazdasági és környezeti előnyökön túl,  a hulladék-hő hasznosítást és az állattenyésztést is segítené. A kormányzati támogatásokat és ösztönző rendszereket ezen célok megvalósítására kellene ráhangolni.

Az energetikai célú elsődleges biomassza potenciálhoz a  másodlagos, mezőgazdasági-, élelmiszeripari- és kommunális melléktermékekből, hulladékokból nyerhető megújítható energia mennyiségét is hozzá számítva, 2030-ig  realitás, hogy a biomasszából nyerhető megújulók (megújíthatók) részaránya az energia mixen belül elérje, vagy meg is haladja a 20%-os részarányt.

 

1.2 FENNTARTHATÓSÁG

  • § Hogyan érvényesítsük a legújabb technológiai eredményeket és az EU-s direktívákat úgy, hogy a gazdaság és a fejlődés fenntartható legyen?

Modell értékű javaslat: A mezőgazdaság önellátása, saját termelésű növényi olaj alapú motor-hajtóanyagokból és más megújuló energiahordozókból;

A mezőgazdaság az erőgépeinek hajtásához szinte kizárólag dízel üzemanyagot használ világszerte.

Számos országban (Ausztria, Németország, Szlovénia stb.) a gazdák és gazdaközösségek legálisan saját előállítású hidegen préselt szűrt növényi olajjal (repce vagy napraforgó) üzemeltetik erőgépeiket, vagy ritkábban RME előállító, közös észterező berendezést is működtetnek és biodízelt állítanak elő zárt körben. Ezzel saját maguk állítják elő földjeik műveléséhez és a mezőgazdasági termények szárításához, üzemi szállításához szükséges energiát. E megokolásból, a gyártók alkalmazkodva a piaci igényekhez, a mezőgazdasági erőgépeket (traktorokat és kombájnokat) ma már gyári kialakítású komplex üzemanyag adapterekkel szállítják, a nyers növényi alapú üzemeltetéshez. Ezen túl, Nyugat-európában már több, energiából szinte teljes egészében önellátó farm-gazdaság létezik, amelyben napenergiát vagy biogázt  használnak fel a farm létesítmények villamos energia ellátására, a téli többlet hőenergia szükségletüket energiaültetvényből faaprítékkal elégítik ki, az erőgépeiket pedig saját maguk által préselt növényi olajjal üzemeltetik, szinte nullára csökkentve a vásárolt energiák mennyiségét. Magyarországon is lenne realitása a hasonló önellátó megoldásoknak, ha a jogszabályok azt lehetővé tennék. A magyar mezőgazdaság az utóbbi évek átlagában 240-260 E tonna gázolajat használ fel évente. Ennek teljes kiváltásához 260-280 E tonna növényi olaj bázisú üzemanyag szükséges. Ez az olajmennyiség 700-750 E tonna/év olajmagvakból (zömében repcéből) állítható elő. Az ágazat éves olajosmag termelése átlagos években ennek két és félszerese. Az agráriumban felhasznált teljes dízel üzemanyag mennyiség kiváltásához az olajosmag termés 40%-a elegendő lenne. Ez azzal járna, hogy a gazdaságok a szántó területük 10%-án termelhetnének olajnövényeket, amely a vetésforgóban könnyen beilleszthető lenne.

A rendszer működtetéséhez a műszaki feltételek adottak, a berendezések piaci forgalomban beszerezhetők, a beruházási költségei vállalhatók. Az így előállított növényiolaj bázisú motorhajtóanyagok adómentes önköltsége – átlagos olajosmag árak mellett - a kereskedelmi gázolaj árának minegy 50%-a, így a gazdáknak jelentős megtakarításokat hozhat és vidéki munkalehetőségeket teremthet.

Az agrárium saját termelésű növényi olajjal az országos gázolaj felhasználás 5-10%-át lenne képes kiváltani. Mindezeken túl az üvegházhatású gázoknak a légkörbe juttatását is ezzel arányos mértékben lenne képes csökkenteni.

A környezeti előnyei miatt számos országban a nyers növényi olaj alapú motorüzemet (vagy a B100-as 100% biodizelt) a hajózásban, a vasúti vontatásban és mezőgazdasági szállító jármű flották üzemeltetésénél is elterjedten alkalmazzák.

  • Hogyan csökkentsük a relatív primer energia igényt?

    A biogáz termelés feltételeinek javításával;

A biogáz az egyik leginkább környezetbarát megújítható energia, amely főleg másodlagos melléktermékekből (trágyákból) és élelmiszeripari-, valamint kommunális bio-hulladékokból állítható elő. Ezeken túl, energetikai célra termesztett növények (silókukorica, cirok, teljes gabonanövény, fűfélék stb.) is fontos alapanyagai lehetnek a biogáznak, amelyek Magyarországon jó hozamok mellett termeszthetők. A biogáz üzemek képesek energiát termelni a bioüzemanyag gyártás (szeszmoslék, glicerin stb.) melléktermékeiből és más szerves hulladékokból is. Biogáz állítható elő a szennyvíztisztítás után visszamaradt szennyvíziszapból is, amely jelentősen csökkenti azok környezet terhelését. A biogázt előállító anaerob fermentációs technológiák visszamaradt terméke a fermentlé kiváló talajerő visszapótló anyag, amely kockázat nélkül visszavezethető a természeti körfolyamatokba.

A magyarországi biogáz potenciál számítások alapján minimálisan 200-300 MWe közé kalkulálható. Ez 200-300 db átlagosan 1 MWe villamos teljesítményű biogáz üzem építését jelentheti. Jelenleg mintegy 30 MWe működő biogáz-üzemi kapacitással rendelkezik az ország, amely megfelelő feltételek biztosításával, rövid idő alatt megtízszerezhető lenne.

A hazai biogáz üzemi fejlesztések, a mintegy 24-25 millió m3/év hígtrágyára, 4,0-5,0 millió t/év almos-trágyára, 600-700 ezer t/év élelmiszeripari és állati eredetű hulladékokra, 4,5-5,0 millió tonna szerves kommunális hulladékra és 170-175 ezer t/év szennyvíziszapra alapozhatók. Ezek kiegészítésére 1-2 millió tonna nagyságrendben termelhető silókukorica, cukorcirok és teljes gabona növény. Az alapanyagbázist növelheti a tájápolásból kikerült kaszálék, a gabona feldolgozás hulladékai és a megépülő bioetanol üzemek visszamaradt szeszmosléka.

A biogázt folyamatosan áramtermelésére hasznosító üzemek akár szigetszerű villamos energia ellátásra is képessé tehetők.

Ennél az üzemmódnál, a termelt villamos energia mennyiségnél 20-25%-kal több hőenergia is keletkezik, amelynek hasznosítása kulcsfontosságú a biogáz üzem gazdaságos működése szempontjából. Ezért a hulladékhő hasznosítására is megoldásokat kell találni, amely fűtésre, hűtésre, szárításra, bioetanol gyártásra stb. hasznosítható.

Ma már egyre kedvezőbb áron hozzá férhetők egyszerűbb felépítésű gáztisztítók , metán besűrítő és hálózatba tápláló berendezések is, amelyekkel a termelt biogáz a vezetékes gázhálózatba juttatható, és a legjobb hatékonysággal hasznosítható.

A gázmotoros áramfejlesztős hasznosítás mellett a biogáznak ez lehet a másik perspektivikus alternatív megoldása.

Környezetvédelmi szempontból sem mellékes, hogy a 200-300 MWe biogáz üzemi kapacitás évente 10-15 millió tonna trágya és szerves hulladék fermentációját ill. részbeni ártalmatlanítását végezné el, és minden megtermelt 1kWh zöldenergiával 0,7 kg széndioxid légkörbe kerülését tudja megakadályozni.

Lehetővé kell tenni, hogy e fenntartható rendszer kiépítéséhez és továbbfejlesztéséhez a finanszírozási nehézségekkel küzdő üzemek, a megtakarított CO2 mennyiséget  projekt alapú rendszerben elszámolhassák és értékesíthessék.

 

A biogáz előállítás potenciális alapanyagbázisa Magyarországon

Megnevezés

Éves mennyiség

Állati hígtrágyák

24-25 Mm3/év

Állati almos trágya

4-5 Mm3/év

Élelmiszeripari hulladék

200-250 Et/év

Állati hulladék

360-380 Et/év

Kommunális szilárd biohulladék

4-5 Mt/év

Szennyvíziszap

170-175 Et/év

Növényi silótakarmány

1-2 Mt/év

Egyéb (kaszálék, szérűalja stb.)

200-300t/év

3.  HŐIGÉNYEK: FŰTÉS-HŰTÉS

         3.1 ELLÁTÁSBIZTONSÁG

  • Hogyan növelhetjük a biomassza szerepét a fűtési-hűtési energia ellátásban?

Bioenergiákra alapozott önellátó faluközösségek létrehozása;

Számos külföldi példa igazolja a bioenergiát hasznosító falvak (Bioenergiedorf-ok) számának gyors növekedését. Ez Magyarországon elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó vidéki kistelepülések számára lehet alternatíva. Ezekben a falusi közösségekben az energiatermelés, helyben előállított alapanyagra épül, képes a lakosságot ill. a vállalkozásokat részben vagy egészben villamos- és hő energiával ellátni.

A „bioenergia-falu” energiatermelő alap létesítményei; a biogáz üzem és a fa- vagy lágyszárú tüzelőanyagot hasznosító hő- és/vagy kapcsolt energiaközpont lehet. Ezekhez más megújuló energiatermelő berendezések társíthatók vagy a későbbiekben ezekkel bővíthető a rendszer. A településeken energiatermelő és hasznosító közösségeket lehet létre hozni, amelyben a lakosok kötelezettségeket vállalnak a beruházásban, az alapanyag ellátásban és/vagy az üzemeltetésben. E tevékenységekhez megfelelő ösztönzőket pályázható támogatásokat, ill. kedvezményes hiteleket kell biztosítani. A leghátrányosabb helyzetű településeken élők helyzetének javításához, koordinált hálózatfejlesztési megoldásokat kellene kínálni.

A település adottságait figyelembe véve, táv-hőellátás és akár szigetszerűen működő villamos áramellátás is kiépíthető hasonló rendszerben..

Ott, ahol a mezőgazdaságon belül az állattenyésztés súlya kicsi, tiszta energia ültetvényre alapozott táv-hőközpontok láthatják el a „bioenergia falut” vagy a közösségi létesítményeket hőenergiával. Ezekkel a megoldásokkal jó hatásfokkal üzemeltethető táv-hőellátás valósítható meg. Jelentős mennyiségű import földgáz váltható ki, miközben tartós helyi munkalehetőséget is teremt a településen élők számára. A „bioenergia-falu” közösségek létrehozásában fontos lenne a helyi önkormányzatok szerepe, amelyek a projektek előkészítésében a projektcég és a pénzügyi konstrukció felépítésében kapnak szerepet. A kalkulációk szerint, támogatás intenzitástól függően min.30%-os üzemi költség megtakarításokat hozhat az átállás a közösségeknek. Az alapanyag ellátás több település összefogásával is megszervezhető, melynek során ”biomassza logisztikai központok” vagy logisztikai udvarok működhetnek, amelyek koordinálják a tüzelőanyagot szolgáltató ültetvények telepítését, fenntartását és betakarítását, a tüzelő berendezés jellegének megfelelően feldolgozzák az alapanyagot, ill. szükség szerint integrálhatnak külső beszállítókat is. Ez a rendszer lehetővé teszi  korszerű technológiák alkalmazását és a gépek hatékonyabb kihasználását. A közösségek létrehozásához, a rendszer kiépítéséhez és működéséhez szükséges mintarendszer kiépítését az OBEKK Zrt. vállalja, amely a továbbiakban a helyi adottságokra adaptálhatók.

A 2020-ig terjedő időszakban akár százas nagyságrendben is kiépíthető a „bioenergia-falvak” hálózata Magyarországon.


A biomassza alapú energia hordozók felhasználásának szervezése „Biomassza logisztikai központokon” keresztül;

A korszerű biomassza fűtés terjedésének egyik fő akadálya az alapanyagok termelésének és feldolgozásának valamint és a kiszállítói, szolgáltatói hálózatok megszervezésének a hiánya. Ez a feladat korszerű módon oldható meg „Biomassza logisztikai központok” létrehozásával, amelyek felmérik a térség adottságait, integrálják a mezőgazdasági és erdészeti tüzelési célú biomassza forrásokat. Megszervezik a termeltetést, feldolgozzák  (pelletálják, brikettálják) az alapanyagot, készletezik – tárolják és az igények szerint kiszolgálják a biomassza fűtőműveket. Ezen tevékenységeik során szerződéses vagy társult formában beintegrálják a tevékenységükben az érintett mezőgazdasági üzemeket és az erdészeti fatermesztéssel foglalkozó vállalkozásokat. Logisztikailag racionális elhelyezkedésű telepeket működtetnek az adott térségben, ahonnan a lakosság, az önkormányzatok vagy a közösségi hő-szolgáltatók  szerződéses alapon beszerezhetik a tüzelőanyag igényüket. A kiszállítást nagyobb részt korszerű szállítóeszközeivel a logisztikai központ végzi. A központ a térségi igényeknek megfelelően, faalapú (faapríték, fapellett, fabrikett) ill. lágyszárú-vegyes összetételű mezőgazdasági melléktermékek (szalma, kukoricacsutka, napraforgóhéj stb.) bekeverésével előállított „agripellet” ill. „agribrikett” tüzelőanyagokat állít elő és tart a kínálatában.

 A biztos beszerzési forrás és az ellátási logisztika megteremtésével a lakosság körében illetve a közintézményeknél, kis közösségi fűtőműveknél is felgyorsítható az átállás a földgázüzemről biomassza fűtésre, amellyel akár 30-40%-os fűtési költség megtakarítás is elérhető.


  1. 4.  KÖZLEKEDÉS

 

4.1               ELLÁTÁSBÍZTONSÁG

  • Milyen perspektívái lehetnek a megújuló források felhasználásának a közlekedésben?

         Az „Energiafarmok” szerepe a bio-üzemanyagok termelésében;

A hazai bio-üzemanyagok fenntartható decentralizált előállításában fontos szerepet tölthetnek be a jövőben a mezőgazdasági üzemek által létrehozott „Bio-energiafarmok”, amelyek építése már megkezdődött az ország különböző régióiban. Az „Energiafarm” képes összehangolni az élelmiszer alapanyag előállítást, a melléktermék és szerves hulladék hasznosítást, valamint  az energiatermelést egy gazdasági vállalkozáson belül. A konstrukció lehetőséget kínál a mezőgazdasági vállalkozásoknak a tevékenységeik diverzifikálásához. Az „Energiafarm” termelői csoporthoz is kapcsolódhat, így a kisebb vállalkozások fő profilja az élelmiszer alapanyagok – gabona, tej, hús, zöldségfélék – termelése marad, miközben a gazdálkodás valamennyi melléktermékét és hulladékát is komplex módon hasznosítják. Ezáltal fenntarthatóbb módon termelnek élelmiszert és energiahordozókat. E zárt rendszernek logisztikai, energetikai és környezetvédelmi szempontból is, csak tiszta kimenetei vannak. Ezáltal jelentős mennyiségű (évi 25.000-26.000 t) széndioxiddal egyenértékű káros üvegházhatású gáz levegőbe jutását akadályozza meg, ill. közvetlenül és közvetett módon is növeli a vidéki lakosság foglalkoztatását (akár 80-100 fővel is), folyamatos bevételhez juttatva a mezőgazdasági vállalkozásokat. Működő mintarendszer évente 5.250 tonna bioetanolt és 2,8 millió m3 biogázt képes előállítani, amelyből 6 millió kWh villamos energiát és 7,2 millió kWh hőenergiát termel. Amellett, hogy képes kiszolgálni energiával a gazdaságot, a település ellátásához is képes hozzájárulni.. Az „Energiafarm” több modulból építkezhet. Alapmoduljai az üzemen belüli kukorica termelés és tárolás (15.000tonna), intenzív szarvasmarha ágazat és hígtrágyás állattartó telep (1200-1500 db), az egymás mellé telepített bioetanol és biogáz üzem, valamint azok energiablokkja. Környezeti szempontból előnyös kiegészítő modulok létrehozása, mint az aerob gyorskomposztáló, amely fermentlé szilárd fázisát, a szalmás trágyát és a település zöld hulladékát ( szennyvíz iszapját) dolgozza fel komposzttá, valamint a maradék hulladék-hőt hasznosító palántanevelő telep létesítése, továbbá a fermentlé hígfázisát kijuttató öntöző fürtök megépítése is.

Az „Energiafarm” a saját maga által, vagy kooperációs partnereivel közösen megtermelt kukoricát dolgozza fel bioetanollá, amelyet (pályázati feltételeknek megfelelően) üzemanyagba történő bekeverés céljára értékesít. Az etanol gyártás melléktermékét a szeszmoslékot szeparálja és magas fehérje tartalmú szilárd fázist frissen helyben, vagy a környékben a szarvasmarhákkal feletetve, takarmányt válthat ki. A szeszmoslék folyékony fázisa a biogáz-üzem fermentoraiba kerül, ahol a szarvasmarha istállók hígtrágyája gázkihozatalát javítja, amelyhez még különböző növényi és állati eredetű hulladékok is adagolhatók. A termelt biogázból az üzem villamos energiát és hőt állít elő, amelynek jelentős részét a bioetanol üzem maga hasznosítja. A fermentorokból kikerülő kierjed, szubsztrát (fermentlé) szeparálásra kerül és a komposztgyártás ill. öntözés során hasznosul. Az „Energiafarm” további előnyei, hogy képes levezetni a mezőgazdaságban jelentkező piacot kedvezőtlenül befolyásoló – többlettermést, megoldja trágyakezelés és az abból származó környezeti-emmissziós gondokat, piacképes termékeket bocsájt ki, növeli a vidéki lakosság foglalkoztatását, hozzáadott értéket termel és kiegyensúlyozott bevételhez juttatja a vállalkozásokat.

Az előállított bioetanol mellett, a termelt biogázt letisztítva biometánná alakíthatjuk, amely hálózaton keresztül, vagy sűrítve szintén gépjármű hajtóanyagként hasznosítható.

5.HORIZONTÁLIS KÉRDÉSEK

5.1FINANSZÍROZÁS

  • Hogyan biztosítható a mainál jelentősebb uniós és egyéb pénzügyi forrás az Energia stratégia 2030 megvalósításához?

 

Projekt alapú GIS rendszer bevezetésével.

A GIS, azaz a Zöld Beruházási Rendszer keretében megvalósuló projektek típusait „hard greening (kemény zöldítés)” és „soft greening (puha zöldítés)” kategóriákba soroljuk. A soft greening programok során az egységnyi emisszió elkerülés költsége nem értelmezhető, mivel nem mutatható ki egyértelmű kapcsolat az elkerült mennyiség és a hozzá kapcsolódó költségek között. Ezek programok rendszerint oktatási vagy kommunikációs célokat szolgálnak. A „hard greening AAU” ezzel ellentétben tudatos emisszió csökkentési projektekből származnak, az elkerülési költsége és mennyisége a CDM és JI projektekhez hasonló rendszerek alapján kerül kimutatásra. A hard greening - ből származó AAU-t pAAU-nak, azaz projekt alapú emissziós kibocsátási egységnek nevezhetjük. A pAAU meghatározott piaci rendszereken kereskedve, forgalomképes áruként vagy pénzügyi eszközként is definiálható.

A KVVM által korábban, a belga és spanyol kormányokkal kötött GIS megállapodások a hírek szerint hard greening programokra vonatkoznak, de ezeknek a megállapodásoknak a részleteiről, a dokumentumok titkosítása miatt, nincsenek pontos információink. A hazai Zöld Beruházási Rendszerhez kapcsolódó jogszabály, és a 2009 augusztusában meghirdetett pályázati célprogramok feltételei azonban semmiképpen sem alkalmasak „hard greening AAU-ként” történő megfeleltetésnek, mivel az ÜHG megtakarítások verifikálását, harmadik feles hitelesítését, és a nemzeti leltárban történő pontos elszámolását nem tudják biztosítani. A pályázati programokon keresztül történő értékesítés tehát alapvetően csak a puha zöldítés feltételeinek felelhet meg.

Az emissziós piaci folyamatok ismeretében azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a hazai emissziós vagyon további mennyiségei (a piaci konkurencia miatt), lényegében csak hard greening formában, tehát jól körülhatárolt, mérhető emisszió megtakarítást biztosító projektek formájában értékesülhet. A hazai 323/2007. (XII.11.) Korm. rendelet, amely a Zöld Beruházási Rendszer működésének lehetőségeit körvonalazza, ugyan alapvetően nem zárja ki projektekhez kötött emisszió csökkentés megvalósításának lehetőségét, de alapvetően nem is számol vele. Annak érdekében, hogy a hazai Zöld Beruházási Rendszer keretén belül is lehetőség nyíljon konkrét projektekhez köthető AAU értékesítésére is, az Együttes Megvalósítási (JI) projektekhez hasonló validálási, verifikálási és értékesítési feltételeket szükséges biztosítani. Az ezekhez szükséges szakmai és intézményi háttér, a meglévő rendszerekre alapozva (főként a mezőgazdaságban), már rövidtávon is biztosítható.

 

Mezőgazdasági „forró levegős AAU” potenciál

A Kyotói szerződésben, illetve az UNFCCC forró levegő felhasználásához kapcsolódó kiegészítő mellékleteiben, a vonatkozó irányelvek úgy határozzák meg az AAU bevételek felhasználásának lehetőségét, hogy azok minél nagyobb mennyiségű emisszió elkerülést megvalósító programokon keresztül kerüljenek felhasználásra. Ennek az irányelvnek a figyelembe vétele alapvetően azt feltételezi, hogy az emisszió elkerülést megvalósító projektek, illetve programok egységnyi CO2 elkerülési költségei a legalacsonyabbak legyenek, valamint főként a nagy szennyezés-kibocsátó ágazati csökkentések elterelésére irányuljanak.

A hazai végfelhasználók tekintetében, a legjelentősebb CO2 kibocsátásokat a közlekedési, ipari és lakossági energiafelhasználás okozza. Az itt felhasznált energiahordozók jelentős mennyisége alternatív energiahordozók kiváltásával is biztosítható. Annak érdekében, hogy a közlekedésben, villamos energia ellátásban, hőtermelésben minél nagyobb alternatív energiafelhasználás valósulhasson meg, rendkívüli szerepe és jelentősége van a mezőgazdasági vállalkozások által épülő bio-energetikai kapacitások emisszió csökkentési rendszerként való értelmezésének. A mezőgazdasághoz köthető emisszió csökkentés mértékét, természetesen a megtermelhető alternatív energiahordozók mennyiségének függvényében, több 10 millió tonna CO2 egyenértékre becsüljük a 2008-2012 –es Kyotói periódusban.

A mezőgazdasági termeléshez köthető energiahordozók (biogáz, bioetanol, biopellet, biobrikett stb.) megjelenését nagyban segítené, ha fent említett projektekhez kapcsolódóan is létrejönne az emisszió elkerülést ösztönző hazai projektmechanizmus. Az egyes megújuló projektekhez köthető mezőgazdasági beruházásokban, az emisszió elkerülésből származó CO2 bevételek nagysága meghaladhatja a teljes beruházási költségek 10-15 %-át is.

A mezőgazdasági emisszió-csökkentési potenciál tehát óriási lehetőségeket nyújthat a hazai forró levegős vagyon nemzetközi értékesítésének vonatkozásában, ezért ajánlatos a már említett projekt alapú GIS rendszereket a mezőgazdasági programokban is bevezetni. A mezőgazdasági biomassza alapú energiatermelő projektek CO2 projektként történő elindítása nemcsak a még meglévő, azaz értékesítés előtt álló forró levegős AAU mennyiségek hatékonyabb értékesítését célozhatja meg, hanem sikeresen alkalmazható lenne, a már korábban értékesített forró levegős bevételek gyors és sikeres felhasználására is. A mezőgazdasági eredetű AAU kihasználást, felhasználást tovább indokolja, hogy a már korábban elindított programokból is összegyűjthetők az emisszió megtakarítások, ha azokat verifikálják egy hitelesített rendszer keretében.

A mezőgazdasági programokhoz köthető emisszió megtakarítások értékesítésének üzleti potenciálja tehát rendkívül nagy, melyeket az elmúlt időszakban lebonyolított „nagy” projektek is bizonyítanak. (A Pálhalmai Biogáz üzemben évente 40 ezer tonna, a Szakolyi Biomassza Erőműben évente 100 ezer tonna emisszió megtakarítást értékesíthetnek.)

A hazai rövid távú mezőgazdasági programokkal, fejlesztési célokkal összefüggésben megvalósítás előtt álló biogáz üzemek, bio-üzemanyag gyártó kapacitások és kisméretű biomassza hő ellátó rendszerek emisszió elkerülési potenciálja nagyságrendileg közel 2-2,5 millió tonna reális emisszió elkerülési potenciált valósíthatnak meg, melynek piaci értéke körülbelül 10-12 milliárd forint.

E forrásnak a projektgazdák részére történő biztosítása, lehetséges előfinanszírozása, komoly lendületet adna a beruházások elindításához és színvonalas megvalósításához.

  • Hogyan érdemes átalakítani a pályázati és támogatási rendszereket az    Energiastratégia 2030 megvalósításához?

Elsősorban olyan komplex programokra javasolható pályázati kiírás a bio-energetika területén, ahol a fejlesztések amellett, hogy egyértelműen pozitív monitoring mutatókat eredményeznek az alapanyag termelés, a megújítható energia előállítás és az energiafelhasználás területén, kimutatható környezeti- és térségfejlesztési előnyökkel is járnak.

Ezen az alapon megfontolandó pályázatokat kiírni:

- Földgázt kiváltó közösségi (önkormányzati) biomassza fűtésű rendszerekre, amelyek lehetőleg normatív, egyszerűsített pályázat  útján nyert támogatással, az energiatermelést és a hő hasznosítást  hatékonyan képesek megvalósítani.

- A lakossági és kis közösségi biomassza alapú hőtermelés bővítését segítő, biomassza termeltető-, feldolgozó- és tüzelőanyag ellátó biomassza logisztikai központokra, biomassza-udvarokra– amelyek a térség adottságainak és a piaci igényeknek megfelelően rugalmasan képesek a kapacitásaikat fejleszteni.

- A „Bioenergia-falut” létrehozó közösségi fejlesztésekre, amelyek nagyobbrészt  saját alternatív bázisokon képesek megszervezni az energiaellátásukat.

- A mezőgazdaságba integrált energetikai központok létrehozására, amelyek döntő mértékben mezőgazdasági- és kommunális melléktermékekre, hulladékokra alapozzák tevékenységüket, a településekkel kooperálva biogázt (biometánt), villamos energiát és hőt termelnek, saját szükségleteik és a helyi igények kielégítésére.

A pályázati kiírásoknál élvezzen prioritás:

- a komplexitás, és a fenntarthatóság;

- a fosszilis energia kiváltás nagysága;

- a széndioxid és más ÜHG kibocsátás megtakarítás mértéke;

- a helyi erőforrásokra támaszkodás;

- egyszerű és zárt logisztikai meghatározottság;

- a hozzájárulás a vidéki tevékenységek bővítéséhez;

- a munkahelyteremtés és foglalkoztatás növelése;

- a magyarországi beszállítókra alapozás

 

Világos és jól értelmezhető pályázati kiírásokat javasolunk közzé tenni, amely a benyújtandó pályázati dokumentációkra is  egyértelmű előírásokat tartalmaz, magába foglalja az értékelési szempontokat és a döntési kompetenciákat is.

A pályázatban számon kell kérni az energia megtakarításokra, a fenntarthatóságra,  széndioxid elkerülésre és munkahelyteremtésre vonatkozó kimutatásokat is, a részletes gazdaságossági megtérülési számítások mellett. A fejlesztési projektekre vonatkozó pályázatoknál – a támogatási szerződés megkötéséhez- engedélyezési tervek, építészeti és technológiai tervek ill. részletes leírások anyag- és energiamérlegek benyújtása is szükséges, a hatósági engedélyeztetés elindítására vonatkozó nyilatkozatokkal együtt.

A pályázatot befogadó nyilatkozatok kiadásának- és az elbírálás időigényét a jelenlegi gyakorlathoz képest jelentősen (akár a felére is) csökkenteni kell.

 

 

 

5.2 SZABÁLYOZÁSI RENDSZER

 

  • Mely törvényeket, rendeleteket kell módosítani/alkotni az Energia stratégia 2030 megvalósításához

 A biogáz gyártás melléktermékeinek kihelyezésével kapcsolatban:

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. Törvény 59. § (2) bekezdésben rögzített felhatalmazás alapján, az élelmiszerlánc felügyeletéért felelős miniszter a mezőgazdasági nem veszélyes hulladékok kezeléséről szóló rendeletében különböztesse meg a biogáz fermentált összetevőit (szilárd és folyékony) mint olyan biológiai hulladékokat, amelyek az EU kereszt-megfelelőségi, előírásában definiált nitrát direktíva és a jó mezőgazdasági gyakorlat betartása mellett a mezőgazdasági területekre kijuttathatók.

E lehetőség szigorúan abban az esetben álljon fenn, ha a biogáz üzem input anyagai nem tartalmaznak veszélyes hulladékot.

 Vizsgálat tárgyát maga a fermentált anyagok összetevőinek időszaki (negyedéves) ellenőrzése képezze, illetve a kijuttatási napló szerinti mennyiségek és időpontok megfelelőssége. A nitrát direktíva betartása az érvényben lévő szabályoknak megfelelően szúrópróbaszerű utóellenőrzéssel biztosítható.

A hazai jogszabályi és hatósági előírások kiigazítása további lendületet adhat a környezetkímélő biogáz technológiák alkalmazásának. A jelenlegi téves gyakorlatot, a Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai szintű állásfoglalásával is lehetne korrigálni, a jogszabályok kiigazítását, egyértelművé tételét megelőzően.

A beruházás engedélyezési rendszer deregulációja:

A bioenergia termelő berendezések (biomassza erő- és fűtőművek, biogáz- biodízel- és bioetanol előállító üzemek) létesítésére vonatkozó engedélyezési eljárások jogszabályi hátterének felülvizsgálatát és életszerűvé tételét javasoljuk.

A jogszabályok módosításánál az engedélyezési eljárások egyszerűsítését, az engedélyek kiadására vonatkozó időtartamok lerövidítését, az eljárásba feleslegesen bevont hatóságok számának csökkentését, a hatósági eljárási díjak mérséklését tartjuk megfontolandónak.

Ezek a biomassza fűtő- és erőművek valamint a biogáz üzemek esetében:

- a környezetvédelmi engedély,

- az építésügyi hatósági engedélyek,

- a hálózati csatlakozási engedélyek,

- és a Magyar Energia Hivatal (MEH) engedélyének egymástól nem független eljárásban történő beszerzésével jár és nem ritkán 22-23 szakhatóság eljárásba történő bevonását is jelenti..

A bio-üzemanyagot előállító üzemeknél (bioetanol és biodizel) további hatóságok pl. Katasztrófavédelem, VPOP (adóhatósági engedély miatt) engedélyét is meg kell szerezni az engedélyezési eljárásban.

Mindezen eljárásoknak a nemzetközi gyakorlat és életszerűség figyelembevételével történő módosítása indokolt.

Az alábbi jogszabályok módosítása indokolt:

-       a 314/2005 (XII. 25) sz. Korm. R.-et a környezeti hatásvizsgálatokról és egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról;

 

- 347/2006

- a 8/2001 (III. 30) GM R-et a  hálózati csatlakozás műszaki biztonságáról;

- a 260/2006 XII. 20) Korm. R.-et a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal tevékenységéről;

- a 382/2007 (XII. 23) Korm. R.-et a villamos energia- ipari építési hatóság engedélyezési eljárásairól;

- a 117/2007 (XII. 29) GKM R.-et a villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről;

- a 71/2003 VI. 27) FVM R.-et az állati hulladékokra köztük a trágya feldolgozásra alkalmas üzem létesítéséről;

- a 273/2007 (X. 19) Korm R.-et a kiserőművek engedélyezéséről;

- a 19/2009 (I. 30) Korm. R.-et a földgáz elosztási hálózatok létesítéséről;

- a 382/2007 (XII. 23) Korm. R.-et a villamos energia-ipari, építési hatósági eljárási szabályokról;

- a 33/2005 (XII. 27) KvVM R.-et a környezetvédelmi természetvédelmi vízügyi engedélyezések díjáról;

- a 260/2006 (XII. 20) Korm. R.-et a hőtermelő és hőszolgáltató üzemek építményeinek engedélyezéséről.

 

A biogáz üzemeknél a kierjedt, biológiailag kezelt (fermentálódott) szubsztrátok fázisbontás nélkül vagy fázis bontás utáni, ill.a bioetanol üzemek esetében a szeparált szeszmoslék hígfázisának elhelyezésével kapcsolatos magyar szabályok is felülvizsgálatra szorulnak. Ezek a jelenleg érvényben levő jogszabályok indokolatlanul veszélyes hulladékként kezelik, költséges vizsgálatokhoz és engedélyes elhelyezési tervekhez kötik a mezőgazdasági területre történő kijuttatásukat, holott értékes tápanyagokat tartalmaznak a talajerő visszapótlásához.

 

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE:

 

  1. 1.    A hasznosítható biomassza potenciál Magyarországon
  2. 2.    A magyarországi gabonatermelés és felhasználás mérlege
  3. 3.    A magyarországi olajos mag termelés és felhasználás
  4. 4.    A magyarországi erdőgazdálkodásban használatos főbb fafajok hozama és energetikai jellemzői
  5. 5.    Erdészeti dendromassza-mérleg és energetikai célú felhasználás Magyarországon
  6. 6.    Az energetikai célra termesztett fás-, ill. lágyszárú energianövények hozama és energetikai jellemzőik Magyarországon
  7. 7.    A fontosabb mezőgazdasági- és erdészeti biomasszák energiahozama különböző hasznosítási célok szerint Magyarországon
  8. Növényi biomassza alapú energiatermelés lehetőségei